1. felvonás 3. jelenet

Már dél elmúlt én meg ülök a megfőzött kajával az asztalon és csak az órát bámulom, hogy mikor jön végre haza Dave. Azt mondta ilyenkor már itt lesz. Nem érdekel, Elindulok Brittanyékhez megvalósítani tervem első pontját: a szövetségesek keresését. Felveszem nagy szőrmekabátom, és barna csizmám, majd nekiindulok a hóesésben. Az utca ma félig kihalt, nem csoda, hiszen vasárnap van. A boltok kirakata meg van világítva, néhol pedig redőnnyel el van takarva. A fejemben elképzeltem a beszélgetéseket a barátaimmal, ismerőseimmel, de mégis félek attól hogy mit szólnak. Feljelentenek? Netán ezzel megszakad a barátságunk? De mégis attól félek a legjobban, hogy ha sikerülne kirobbantani a harcokat, belehalhatnak. A gondolatokat az ismerős környék "zavarja" meg. Felkanyarodok a lépcsők irányába, és felszaladok rajtuk. A kaputelefonnál a megnyomom a nevet és várom a választ.

- Ki az? - kérdezi egy búskomor hang

- Anne vagyok.

Nyílik az ajtó. Felszaladok, az elsőre viszont végtagjaimba belenyilall a fájdalom így az utolsó szintet kapaszkodva sétálom le. Az ajtóban a borús arcú Brittanyvel találom szembe magam.

- Szia. - köszönök neki

- Szia..

- Bemehetek?

- Gyere.

Az előszobába lépve törött tárgyak, szétszakított levél darabkák és képek hevernek a földön. Szemeim kidülledve merednek a mindössze tizennyolc éves lányra. Tekintetemtől lefelé görbül szája, és sírni kezd. Fogalmam sincs mi borította ki ennyire, de valami nagyon komoly lehet. Nem kérdezősködöm, helyette átölelem. Egy-két percig simogatom a hátát, és egyre szorosabban ölel. Majd kezd megnyugodni, és átmegyünk a nappaliba. A kanapén félve, de megkérdezem:

- Mi történt?

- A kishúgom.....a kishúgomat megölték. Pontosabban megrángatták, és belehalt a sérüléseibe.

Fortyog bennem a düh, és érzem, hogy a fejem egyre vörösebb lesz. De lenyugtatom magam.

- Brittany én eredetileg azért jöttem hozzád, hogy beszéljek veled egy fontos dologról. Mégpedig arról, hogy felkelést szervezek. És szeretném, ha csatlakoznál, illetve segítenél szövetségeseket találni. - kicsordul egy könnye.

- Segítek. Mindenben.

Mosolygás fog el. Megbeszélem vele a terv többi részét, majd Hannahoz indulunk. Hannah egy érzékeny lány viszont kiáll az érdekeiért. Természetesen igent mond. Ezekután az ikrekhez vezet utunk Georgehoz, és Haroldhoz. A fiúk meglepve köszöntenek, és miközben mi mondjuk, tervünket fel-alá járkálnak, de végül elfogadják ajánlatunk. Innen Klarahoz megyünk hatalmas örömmel, hogy tervünk eddig sikerrel jár. És abban biztosak vagyunk, hogy Klara beleegyezik. A fiúk már előre ide szóltak, hogy jövünk így az ajtó nyitva van. Mélyeket lélegzek, ahogy a lépcsőházban feltekintek, mire George felkap. Egy kis sikoly hagyja el a számat, és felcipel az ötödikre.

- Lefelé te viszed. - biccent oda Haroldnak én meg csak nevetek. 

- Klara! - kiáltjuk oda

- Sziasztok. - mondja mosolyogva mi meg letámadjuk egy hatalmas öleléssel. - Gyertek be, ha jól emlékszem valami fontosat akartok mondani.

Leülünk a nappaliban, és már elkezdeném mondani, de a fiúk közbe szólnak.

- Tudod Annenek volt egy ötlete mi szerint.

- Miszerint fel kéne lázadnunk. - fejezi be  a mondatot Hannah

Brittany szótlanul kuporog a sarokban, s miközben a többiek tájékoztatják Klarat az ÉN tervemről oda megyek hozzá. 

- Ne szomorkodj. Sajnálom, a testvéredet, de ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket nap, mint nap fog más testvére meghalni emiatt. - suttogom neki, és a hátát simogatom. 

Eközben a tájékoztatást befejezték így mindenki a mi beszélgetésünket hallgatta.

- Brittany ezt még miért nem mondtad el? - kérdi fenn hangon Klarissa.

Kínos csend, amit egy tinédzser hang szakít meg.

- Én is csatlakozom! - szól az ajtó mögül előbújva egy fiatal vadóc lány.

- Azt már nem Rose! Nem engedem, én vigyázok rád és nem holtan akarlak haza hozni! - üvölti le húgát Klara

- Ki van zárva. Túl kicsi vagy még ehhez. - szól George

- Halgass a nővéredre! - helyesel Harold

- De miért? Nem érdekel, ha meghalok, de a jó ügyet akarom képviselni, nem a nem érdekel, mi van, csak egy sör kell azt jó.

- Mi? - kérdem

Brittany lép oda.

- Rose, én egy hete vesztettem el a húgom. Nem akarod, hogy a nővéred idegi roncs legyen. - mondja komoly arccal, és végig a kislány szemébe néz

Rose beviharzik szobájába, és becsapja az ajtót.

Irány tovább. Még hat helyre kell mennünk. A mázli, hogy míg a többiek veszekedtek, én írtam egy sms-t a többieknek, hogy menjenek Tiaraékhoz így nem kell még két helyre mennünk. 

Az utcán éreztem, hogy ennyivel nem rázzuk le Roset. Tiara szerencsére kertes házban lakik, így nem kell lépcsőznöm. A kis házban alig fér el a tömeg. Nyolcan kuporgunk az aprócska nappaliban, Négyen a kanapén, egy-egy ember a két fotelben a többiek a földön ülnek, illetve állnak. Travis és Tiara között, ha jól tudom van valami, de ez nem publikus. Csörög a telefonom.

- Bocsánat ezt fel kell vennem. - szólok és kimegyek a konyhába

- Szia, édes most értem haza? Hol vagy?

- Hol? Szerinted hol? És te hol voltál azt mondtad délre itthon leszel, három óra van?!- húzom fel magam - És ez nem az első ilyen eset!

- De kicsim értsd meg muszáj volt maradnom, mert..

- Mert? Mert dolgoztál? Munkát kerestél? Kétlem...

- Anne most mi a franc bajod van? Mindig felhúzod magad a semmin.

- Én húzom fel magam a semmin, te vagy érzéketlen!

- Miért vagyok érzéketlen? Fejtsd ki!

- Ahhoz lebeszélném az egyenleged.

Letette. Visszamegyek a többiekhez. Tiara húzza a száját. Travisnek csillog a szeme. 

- Na, mit mondotok? - kérdi Hannah

- Én benne vagyok! - szól Travis

Tiara pedig bizonytalanul, de bólint.

- Remek már csak az van hátra, hogy akit tudtok, vonjatok be és ők is akit tudnak vegyenek be, és így tovább. - mondom mosolyogva

*

Pár óra múlva feloszlik a banda. Brittanyhez lépek.

- Aludhatok ma nálatok? Kissé összevesztünk Davevel.

- Persze gyere.

Mikor belépek, az előszobába nem bírom a látványt ami fogad.

- Mióta laksz ebben a rendetlenségben?- kérdezem tőle

- Öööö... Egy hete?

Tátva marad a szám. Szemeim úgy kigúvadnak mintha valami sípolós gumi kutyajáték lennék, amit középen összeszorítottak.

- Most azonnal rendet teszek. - és már nyúlok is le a földre, de rám kiált

- Ne! Kérlek ne! - kérlel - Tudom, hogy nem egészséges így élni, de megnyugtat.

- Brittany túl kell lépned rajta, vagy soha nem szakadsz el tőle. Nem azt jelenti, hogy örökre meg kell válnod tőle. Csinálunk egy albumot róla, vagy valami. Oké? - bólint.

Hajnali egyre végzünk, és a lány már rég kidőlt. Beteszem az húga ágyába, én pedig az övébe fekszek be. Tudom, hogy nem sokkal fiatalabb, de szeretem pátyolgatni, bár erős nő. Gondolkozok. Gondolkozok Daven, a tervemen, Brittanyn, Roseon és persze Dianan is. S eközben elnyom az álom.

Reggel a ház előtt egy csapat tini vár vagy tizenöt-húszan lehetnek. Az élén Roseal.